A parasztszövőszék részei, összeállítása, kiegészítő alkalmatosságai:
Külsejét tekintve többféle változatot ismerünk. Nemcsak a készítője és a tájegység miatt különböznek a szövőszékek egymástól, hanem azért is hogy mit szőttek rajta. Akik sok kendert szőtt annak a szövőszéke hosszú, mivel a kendert kenni kellett, hogy a láncfonal el ne szakadjon. (Szövés közben kenegették a kender láncot.)
Mivel mindenkinek a férje készítette a szövőszéket, ezért gyakran találunk gyönyörűen megfaragot remekműveket és nagyon szép honajkötéseket az összeilesztésnél és nagyon egyszerüeket. Funkcióját is tekintve különbözöeket valamelyiken szépen lehet szőni valamelyik nem úgy működik. Feszítés módja, lábítok mérete különböző. Nyüstfelkötés is nagyon eltérő a csigák felszerelése miat és külalakja, faragotsága vidékenként változott.
Részei:
Két oldala: az különböző méretű lehet és a szarv alakja, ami a lengő bordát tartja, tájegységenként változik.
Lánchenger: láncfonal vagy felvetés tárolására használják. Ezt régen egy lyukas fába bot segítségével támasztották ki, ma már fafogaskerék feszíti. A lánchenger helyén lehet dobhenger, így a felvetés szakaszosan gyorsan készíthető. A lánchenger jó ha kiemelfető. De van olyan szövőszék ahol csak a szövőszékszétszedésével emelhető ki a henger.S csak a kész felvetéssel tehető bele.
Cséppálca: a keresztjét mutatja meg, rendben tartja a szálakat. Ma már ez történhet két fonal bevetésével ragasztással. A cséppálca míg a kézi felvetés kiegyengetésére is szolgál pl. szalag szövőszéken szalag szövés esetén.Kétszer végig húzva a csépoálcák, kiegyengetik a szalag felvetését.
Csigák: a csigák forgatják a nyüstöt párosan. Több csiga a nyüstök külön mozgatását is lehetővé teszi. A csigát helyetesítheti henger, ami azért jó mert így a nyüst
mozgása vízszintes. Régen a csiga tartókat csorálatosan kifaragták.
Nyüstök: régen a nyüstöket kender spárgából készítették nyüstkötő fák segítségével, a nyüstöt még lánykorban kellett megkötni, mert aki asszony korában tanulta
ezt meg, annak meghal a férje. A nyüst lehet össze akasztott vagy szemes nyüst. Nagyon erősnek kell lenni. Ma kapható madzag nyüst nagy szemű, erős zsinorból készül. Így félnyüstre szedhető, és deszkázni lehet vele. Ha a nyüst fém, akkor már nem tudjuk szedni a láncfonalakat. Tehát szedett mintánál, szalagoknál kézzel kell soronként szedni. A fémnyüst könnyen számolható, fűzéskor jobban átlátható. Parasztszövőszéken 2 vagy 4 nyüst lehet. Nyüstbefűző tűvel húzzuk a nyüstbe és a bordába.
Lábító: a nyüstöket mozgatja.
Segéd lábító: a nyüstök párhuzamos mozgását segítik elő. Segítségükkel egy lábító több nyüstöt is le tud húzni.(2 vagy 3-at is)
Lengőborda: lenghet alul egy tengely körül. Lenghet felülről a szövőszék szarván, s ilyenkor a szövés haladtával mindig hátrább lehet tenni a bordát.
Bordahéj: parasztszövőszékeken a bordahéj a legdíszesebb, lehet életfa,monogram a készítés dátuma stb. (Ha sokat szönek rajta az fényesre kopik a lábítóval együtt. Ettől értékesebb lesz a szövőszék.) A bordahéj szétnyitásával a borda cserélhető.
Borda:
Borda lehet nád: A nádbordát pászmánként (1 pászma 30 szál és ebbe duplán fűzték) jelölték meg. És ha 7 jel van rajta (7 x 30 bordafok) 7-es a borda.
Egy szövőszékhez 6-8 borda is tartozott, attól függően, hogy lomos pokróc, vászon, szalag vagy festékes szőnyeg készült, más-más bordát helyeztek bele a bordahájba. Ezek 60 cm szélesek kb.
A borda lehet fém: A nádborda készítése otthoni férfimunka. Ennek kihalásával tértek át a fém bordára. A fém borda számozása 10 cm hány bordarés van.
Vagy 1 cm hány bordarés van. Pl. 60-as borda= 10 cm 60 bordarés van. A fém borda már tetszés szerinti széles lehet. A borda magasságát tekintve különböző.
Pl. a gyors vetélő bordája nehezebb és keskenyebb. Itt az alsó láncfonalak az alsó bordahéjra fekszenek.
Áruhenger vagy hasajó: ide a kész szőttes tekeredik fel. A hengerre egy vásznatrögzítünk, benne egy pálcát helyezünk el. A vásznat kb. 4 cm-en ként bevágjuk s ide tudjuk majd rögzíteni a láncfonalakat kötegenként párhuzamosan. De lehet az áruhengeren egy rés, ahová egy pálca illeszkedik és ide szorítják a láncfonalat: a láncfonalat kifésüljük saját súlyánál lógni hagyjuk majd egy fa bunkó segítségével beleszorítjuk a pálcával a résbe a láncfonalakat. Két hinder pálca közé is szorítjuk a láncfonalat és úgy bele ütjük a hengerben végigfutó résbe. Az áru hengert fogaskerék feszíti. Itt finom feszítésekre van szükség.Régen egy tárcsa helyettesítette ezt, a tárcsán lukak voltak ezt egy fa gyűrű (fapina) vette körül és egy faszeggal került meg. Szövés előtt a láncfonalat körbe tekerjük egyszer az áruhenger körül mielőtt megfeszítenénk!
Pad: legtöbbször a szövőszékkel együtt volt a pad. Ezzel rögzítette a szövőszéket. De lehet külön szék is. Régen mindenkinek a férje készítette el otthon a szövőszéket. Ezért vannak nagyon jó és kevésbé jó parasztszövőszékek. Ezek egy-egy asszony méretére készültek.
Kiegészítők:
Felvetőkaró: egy tengely körül forgó keret. Melyre tetszés szerinti hosszúságú és számú láncfonal tekerhető. A lent és fent található 3 szeg a ,,keresztjének" kell ami a fonalakat tartja rendben.
Motringoló: erről gombolyítjuk le a motringban lévő fonalat festés után.
Csévélő: a csévékre ezzel tekerjük a vetülék fonalat (vagy feltekeréskor a láncot is) ez lehet kézi, és gépi meghajtású.
Motolla: mérő eszköz. Régen a felvető fonalat ezzel mérték, hogy mennyi kell a takácsnak.
motolla
Csonak - vetélő: a vetülék fonal tárolására való. Megfelelő súlyúnak és méretűnek kell lenni. A csonak segítségével vezetjők át a vetüléket a szádnyíláson keresztűl.
vetélő
Vászonfeszítő: vékony szövetek szélének tartásához segít. Vászon kötésnél alkalmazzuk. Kis szegekkel kapaszkodik a szövetbe. Faszeggel szabályozható.
Fonókerék: A fonókerék működését tekintve, egy zsinórrátéttel forgatott kerék. A fonókerék használatakor, eleinte az orsóra csévélték fel a megfontfonalat. A fonókerekes fonási műveletet is kézi forgatással szakaszosan történik.
Rokka: A rokka működése két fontos dologban tér el a fonókeréktől. Nem kézzel, hanem lábbal hajtották, így a fonó mind két kezét használhatja a folyamatos fonás érdekében. A másik lényeges eltérés az, hogy a fonalnak a sodratott nem az orsó adja hanem az úgynevezett szárny. A szárnyat a lábbal hajtott kerék forgatja, zsinór segítségével. A szárnyba befűzött fonal minden egyes szárnyfordulattal egy sodratot kap. A szárny körbeveszi a súllyal fékezett orsót és forgása közben felcsévéli az elkészült fonalat az orsóra.
Guzsaly, orsó: guzsaly egy vagy két talpas. A gyapjút erre kötötték lábbal kitámasztották vagy ráültek és erről adagolták a fonalat és az orsóval megsodorták.
Gyalogorsó: A fonóorsónak a közelmúltban még használatos formája a gyalogorsó. A szálas anyagot, a gyuzsalyra helyezik fel. A kihúzott elemi szálakat, megnedvesített kézzel megsodorják, és a fonalat a kézzel pörgetett orsó sodorja tovább. Időnként az elkészült fonalat felcsavarják a gyalogorsóra. Itt nincs rögzítve a szálas anyag a legelőn az asszony a kötényéből adagolja a szálas anyagot utána megfonja az orsón.
Kampós orsó: riszálásra vagy viszálásra való. Két alapfonal össze sodrására való. Cérnázásra
Madzagszövő: lukak és rések váltakoznak rajta. Így a le-fel mozgatással jön létre a szádnyílás.
Kötélverő: zsinór készítésére való 3-4 ágú lehet. (kampó, béka vagy rózsa)
Alapanyagok:
" Sokféle szálasanyagból készíthető fonal. Az, hogy ezek közül melyiket használjuk szövéshez, előre meghatározza a szövet külső képét, tulajdonságait, s többnyire a felhasználás lehetőségét is. Ezért hasznos megismerni ezeknek az anyagoknak a legjellemzőbb tulajdonságait, hogy a választot célnak minden szempontból megfelelő tárgyakat tudjunk készíteni.
Kezdetben a földrajzi adottságok erősen meghatározták a textíliák nyersanyagait. Egyiptomban a len, Indiában a pamut, Kínában a selyem, hidegebb éghajlatú vidékeken az állati szőrök használata volt általános.
A természetes anyagok előkészítést igényelnek, mielőtt fonal készül belőlük. Attól függően, hogy a természetben milyen formában találhatóak, más és más. A lefontosabb tulajdonságok között sorolhatjuk fel a szálak szerkezetét, formáját, finomságát, szakítóerejét, nyúlását, hosszúságát, kémiai összetételét és vegyszerekkel szembeni viselkedését. Ezeket a tulajdonságokat minden szálasanyag magában hordozza és felhasználása során végig megtartja."
(Landgráf Katalin és Szittner Andra Kézi Szövés című könyvéből)
Pamut:
A gyapotcserje terméséből, a gyapotmagokból fejlődnek ki a cellulóz alapú szálak. Attól kezdve, hogy a szálakat a magról letépték, pamutnak nevezik. Őshazája India.
A szál keresztmetszetében 5 réteget lehet megkülönböztetni.
1. Viaszréteg, nagyon vékony, esőtől véd.
2. Kutikula réteg, vékony, anyaga cellulóz és növényi ragasztóanyag,keresztirányú erőnek ellenáll, biztositja a szál védelmét.
3. Sejtfal, cellulóz rétegből áll. A szál szakítóereje a fal vastagságától függ.
4. Bélhártya
5. Bélüreg, legbelső rétegek, sem kémiailag, sem szilárdságilag nem jellemezhetők.
A pamutszálak jellemző adatai:
- Elemi szálak hosszúsága: 10-15 mm
- Finomsága: Nm 1500-10000
- Szakitóereje: a gyapjú és a selyem szakítószilárdsága között van, igen tág határok között változhat a finomsággal egyenes arányban nő. Nedves
állapotban szakítóereje fokozódik.
- Rugalmassága: kicsi, ezért a pamutszövetek gyűrődnek.
- Kopásállosága: jó, ezért munkaruhák gyártására alkalmas.
- Nedvesség felvétele: jó, a kutikula réteg eltávolításával fokozható.
- Szabályos nedvesség tartalma: 8,5 %
- Szakító nyúlása:5-10 %
Kémiai felépítése:
80-95 % cellulóz és 1-1 protein, hamu, viasz és egyéb anyagok.
Festése: főzött, fehéritett állapotában könyen festhető.
Oldószere: a rézoxidammonia. Ásványi savak, a sósav, salétromsav már higított állapotban is megtámadják, elszenesítik.
Lúgok: kálilúg, nátronlúg és a szóda hidegen nem, de melegen károsítják.
A mercerezést nátronlúgban való áztatással végzik. Az anyag feszített állapotban van, a cellulóz megduzad, felülete sima és fényes lesz.
Szakítóereje és nedvességfelvevő képessége nő. Mercerezhető a fonal és a kész szövet is. Elektromos vezetőképessége rossz ezért jó szigetelő.
Hőhatás: 100 Celsiusfokig nem, de e felett károsodik.
Napfényálossága rossz,károsodik, szakítóereje csökken. Mikroorganizmusok megtámadhatják, ezért világos, szellős, száraz helyen kell tartani.
Külső jegye: a fonal egyenletes, lágy, hajlékony, fénytelen.
Felhasználási terület: alsó és felsőruházat, munkaruha.
Háncsrostok:
A két legfontosabb a len és a kender. Összefoglaló elnevezésük onnan származik, hogy a háncsrétegben találhatok a fonásra alkalmas roskötegek.
A szár keresztmetszete 8 rétegből áll.
1-2. A külső felhámréteg a szár vádelmét biztosítja.
3. Háncsréteg, rostköteget tartalmazza.
4. Rostkötegek, ragasztóannyaggal összefogott rostszálakból állnak.
5. Kambium vagy tenyészréteg, a szál vastagodását segíti elő.
6.Fásréteg, a szár merevítésére szolgál, fonalképzés szempontjából jelentősége nincs.
7. Bélréteg
8. Bélüreg. Van olyan amikor mindkettő hiányzik.
A rostszálak felépítő sejtek a pamut elemi szálaihoz hasonlitanak, méreteik, hosszúságuak és vastagságuk megközelitően azonos, de keresztmetszetük nem hengeres, hanem sokszög alakú. A sejtfaluk anyaga cellulóz.
A sejtek végződései:
- lennél hegyes
- Kendernél kerekített, vagy lándza alakú
Az elemi szálak hosszúsága:
- lennél: 40-80 cm
- kendernél: 1-2 méter
A lenrostok jelemző adatai:
A lensejtek:
- Hosszúsága: 60-70mm
- Finomsága: Nm 1500-10000, tehát a pamutéval megegyező
- Szakító szilárdsága: nagyobb mint a pamuté.
- Nedvszívó képessége: jó
A hosszú ideig tartó magas nedvességtartalom a lenrost szakítóerejét csökkenti, mert a sejteket összeragasztó növényi enyvek felpuhulnak. A lenszövetek
hűvösebb érzetett keltenek, mert a lensejtek laposak, a mángololt szövetek nagyobb felületen érinteznek a testünkkel, mint a hullámos pamutszövetek,
ezért több meleget képesek elvezetni.
Kémiai felépítése:
Cellulózból áll, ezért kémiai tulajdonságai a pamutéhoz hasonlóak. A lúgos kezelések, mosás, főzés, nem előnyösek mert fényét veszti, és a lúgok
az elemi szálakat összeregasztó enyvet is oldják. Vasalási hőmérséklete a pamutéhoz hasonló: körülbelül 100 Celsiusfok.
A len felhasználása:
A lent, szép féye, hűvöstapintása, nagy szilárdsága miat számos helyen lehet felhasználni. Asztalterítők, ágyneműk, törölközők, férfi és női ruhaszövetek,
bútorszövetek, kárpitos és szabó kelékek, zsinorok készülnek a lenfonalból.
A kender fizikai és kémiai tulajdonságai:
A kender tulajdonságai nagyon hasonlitanak a lenéhez. A sejtek is nagyon hasonlitanak lensejtekhez, csak a sejtvégződés más, lekerekitet vagy
lándza alakú, a bélüreg elágazó.
A kendersejtek:
- Hosszúsága: 5-55 mm
- Finomságuk: Nm 3000-3500
- Szakítószilárdsága: a lenhez hasonló
- Nyúlása: kisebb mint a lené
- Nedvszívó képessége: jó, a nedveséget jobban bírja mint a len.
- Rostjainak színe: lehet zöldes, sárgás, barnás, szürkés, általában minnél világosabb annál értékesebb.
A kender felhasználása:
A régen házilag szőtt vászonnemű kizárolag kenderből készült. Manapság durváb anyagok gyártásánál használják: Hajóskötelet, ponyvákat, tűzoltótömlöket,
törlőruhákat készítenek belőle.
Állati eredetű szálasanyagok
Az állatok szőrtakarojában előforduló szőrféleségek:
1. Pehelyszőrök: legfinomabb, renszerint göndör, a hideg ellen véd.
2. Felsőszőrök: az előzőnél hosszabb és durváb. A bundából kinyúlnak mereven a pehelyszőr fölé. Csapadék, eső ellen biztosít védelmet.
3. Hetero típusú, vagy átmeneti szálak: a két előzönek átmeneti típusai. Mindkét szál tulajdonságait magukon viselik.
4. Sörte szőrök: rövidek, merevek, hegyesek. Az állatok pofáján nőnek. Nem fonható.
5. Tüskés szőrök: durváb, lapos szőrfajta. Az állatok lábán, homlokán nő.
6. Hamis szálak: a tüskés szőrökhöz hasonló, csak annál hosszabb. Törékeny szálak. Bőrráncokban, faroknál, combon, lábszáron nő.
7. Halott szálak.
8. Szálhűtlen szálak: Hosszirányban változó vastagságú. Betegség miat jön létre. Az elvékonyodásnál a szál szakítóereje csökken.
A gyapjú:
A gyapjú a juhokat borító szőrtakaró.
- Merinó fajták: bundájuk finom pehelyszőrökből áll.
- Dowufajták: középfinom gyapjút adnak.
- Hosszúszálú gyapjat adó fajták
- Durva gyapjat adó fajták.
Legértékesebb a merini juhoké.
A gyapjú szál tulajdonságai:
Fizikai tulajdonságai:
A gyapjú szerkezete: Keresztmetszetében három fő részt különböztetünk meg.
1. Pikkelyréteg
2. Orsósejtek
3. Bélüreg
A szál felszínét pikkelyek borítják, melyeket tetőcserépszerűen illeszkednek egymásba. A pikkelyek határozzák meg a gyapjúszálak súrlódását és
nemezelhetőségét. A gyapjú festése során, pedig a pikkelyek közé rekodik le a festékréteg.
A szálak keresztmetszetét 80 %-ban orsósejtek borítják, ennek a gyapjú fajsúlyában van jelentősége.
A bélüreg száltengelyében helyezkedik el a velő, amelynek zsírtartalma meghatározza a gyapjú nedvszívó képességét.
A gyapjú finomsága: a gyapjúszál finomságát az átlagos szálátmérő alapján fejezik ki. Ez a kifonhatóság döntő tényezője. Ezért osztályozzák a bundarészeket
finomságuk alapján. Minnél finomabb a gyapjú, annál vékonyabb.
A gyapjú hosszúsága: mivel a gyapjúszálak íveltek kétféle képen lehet megadni a szálak hosszát: természetes és valódi hosszát mérve. Mivel feldolgozás után
is íveltek maradnak a szálak legtöbbször nem a kiegyenesített (valódi), hanem a természetes szálhosszúságot szokás megadni. A szálhosszúságot befolyásolja
az állat kora, nyírások száma, az állat fajtája, neme.
Felfolgozhatóság alapján így osztályozzuk a szállhosszúságot:
70mm felet: hosszú fésűs fonásra alkalmas.
40-70 mm között: rövid fésűs fonásra alkalmas.
40 mm alatt: kártolt fonásra alkalmas.
A szálas anyagok minőségét, tartósságát a szakítóerő, a nyúlás és a rugalmasság együttesen határozzák meg.
A gyapjú szakítószilárdsága: 1500-2100 kg/cm2 között mozog. Nedvesség hatására a gyapjú szakítószilárdsága 10-20 %-kal csökken. Tehát a gyapjú
szakítószilárdsága igen alacsony. Ellenben nyúlása és rugalmassága oly nagy, hogy teljesen kompenzálni tudja ezt a fizikai tulajdonságát.
A gyapjúszál nyújthatósága és rugalmassága: a gyapjú nagy mértékben nyújtható szakadás nélkül. A nyújthatóság mértéke 20-50 % között mozog.
Nedvesség hatására a nyújthatósága növekszik, fajtájától függően 70-90 %-ra.
A gyapjúszálak rugalmassága: a szálas anyagok közül a gyapjú a legrugalmasabb. Terhelés hatására alakját és méretét megváltoztatja,
a terhelés megszüntekor igyekszik az eredeti alakját visszavenni.Rövid idejű terhelés esetén még 30 %-os nyúlás esetében sem lép fel maradandó alakváltozás. (Így a gyapjúból készült textiliák nem gyűrődnek, megtartják eredeti vastagságukat és nem nyúlnak.)
A gyapjú nedvesség felvétele: nedvszívó képessége szintán a legnagyobb a szálas anyagok között. Nedvesség felvétele függ a gyapjú zsírtartalmától 10-16 % között mozog. A gyapjú lassan nedvesedik és szárad, mikor már sok vizet vett föl is száraz hatású.
Kémiai tulajdonságai:
A gyapjú kémiai szerkezete: 50 % szén, 24 % oxigén, 16 % nitrogén, 7 % hidrogén, 3 % kén.
A fény és hőhatása:
- Fény hatására a gyapjúszálak roncsolodnak, így a színezhtőségre és a lúgérzékenységre lesz befolyással.
- Hő hatására nedvesség tartalma csökken, így törékenyebb lesz, de vízhatására újra visszanyeri eredeti rugalmasságát. 100 Celsiusfok fölé hevítve a gyapjú bomlásnak indul. Meggyújtva, parázzsal égve hamuvá ég, fagyasztva (-40 -50 Celsiusfokon) még hajlékony és vegyi károsodást nem szenved.
A vegyszerek hatása:
- Lúgra érzékeny, melegítve teljesen feloldja a gyapjút. Hidegen viszont nincs olyan káros hatással: a hidrogén- peroxidot fehéritésre, a nitrogénlúgot pedig szilárdítására használják.
- Savakra annyira nem érzékeny, ezért a karbonizáláshoz is higabb savakat (kénsav) használnak. A karbonizálás során növényi szennyeződéseket égetik ki a gyapjúból.
Szövés technikák:
GYAPJÚ
3 típusú szövetszerkezetet ismerünk.
I. Vászon típusú szerkezet
II. Szönyeg típusú szerkezet
III. Szalag típusú szerkezet
Lehetnek két fonalrendszeresek, mikor a lánc és a vetülék fonal adja a szerkezetet. És három fonalrendszerről beszélünk, mikor mintázó szál is van.
I. Vászon típusú szerkezet, szőrtakarók, tarisznyák
1.) Vászonkötés:
Lánc és vetülék egyformán látszik vagy mind két fonal rendszer dominál.
Pl.: kockás mezőségi takarók, moldvai falvédők, tarisznyák.
2.) Sávolyos:
Ezek lehetnek Z vagy S irányba sávolyosan szőtt takarók.
Pl.: Mezőségi egyszínű vörös sávolyosan szőtt takaró. Cserge szintén sávolyosan szőve, mintájuk csíkos kockás. Szövés után még kallózva van.
Lehet vegyesen szőve, a vászon kötésnél szedett minta, a ,,fölájénél'' vagyis az alapszínnél fenyőágasan szőve, az egész takaró lehet barack-
magos és még lánc és még lánc és vetülék irányban kockás vagy csíkos.
Pl.: Mezőségi barackmagos vörös-zöld takaró.
3.) Takácsmintás, cifrahímes:
Mint a neve is mutatja, a középkorban a ,,bárhentesek'' , később ezektől a takácsmesterek örökölték ezeket a kottákat. Ezeket féltve őrizték és gyakran kódolták, hogy ne olvashassa el senki. A XIX. század végén a gyári termékek miatt kevés munkájuk volt a takács mestereknek. Ezért a parasztasszonyok tanításával is foglalkoztak. Így kerültek a kották a népművészetbe és terjedtek el. Így ezek a takácsminták egész Európára jellemzők. Pl.: Anglia, Finnország, Svédország, Németország, Szlovákia....
4.) Szedett:
Ezek a szedett minták, amiket szintén takarókon találunk, apró geometrikus motívumok kockában elhelyezve. Színén pozitív fonákán negatív a minta. Ez egy színoldalas. Fonák oldalon logószálak. A minta felszedése kézzel történik, mint egy hímzésszerűen. Madzag nyüst esetén félnyüstre lehetne szedni a mintát. Mikor végig fut a soron a mintázó szál, akkor a szélén el van dolgozva a díszítő, illetve mintázó szál. A színén pozitív, a fonákán negatív a minta. Mindkét oldalán használható.
Pl.: Moldvai szedett mintás gyapjútakarók, tarisznyák.
Lehet a minta felszedése kézzel, hímzésszerűen. Vagy a mintát egyszer felszedik majd hátul félnyüstre szedik. Majd egy deszka segítségével képzik a szádnyílást.
Mert a minta kis egységenként sűrűn ismétlődik.
5.) Szálbehúzás:
Három fonal rendszeres: lánc, vetülék és mintázó szál.
- Lehet szakaszosan szedett, a szín oldalán szőjük és a felfelé lépések is díszítenek. Takaron: Kicsi geometrikus díszek.
- A szálbehúzás mellett mikor a mintázó szál felfelé lép göböt képezünk a mintának megfelelően és ez is díszít. Pl.: a szálbehúzás teljesen behálózza az
egész felületet.
6.) Göbös vagy borzas technika:
Szakaszos szálbehúzás majd páratlan bevetés a vetülék szálból, a mintázó mikor felfelé lép akkor a göböket egy pálcára felszedjük. Tehát vízszintes irányban szálbehúzás függőleges irányba göbös.
- Lánc és vetülék fonal van, csak a díszítő vetüléksor több ágú fonal. Ez mindig azonos lábításba kerül. Szaggatott vonalat képez a textil felületén.
A díszítő sorok között 1 vagy 3 vetülék sor van. A díszítő fonalakat a mintának megfelelően pálcára szedjük. S legalább 1 sor leszövése után
húzhatjuk ki. Ennek technikai ábrázolása vonal és kör. Mezőségben találhatunk ilyen takarókat. Rajtuk nap, hold és geometrikus díszek.
II. Szőnyeg típusú szerkezet:
1.) Vastag takaró, padtakaró
2.) Festékes szőnyeg
1.) Vastag takaró, padtakaró:
Szerkezetét tekintve ritka lánc felvető és a vetülék teljesen eltakarja a láncot. A vetülék végig fut a soron. Így ezek a takarók fogazásos, csíkos,
farkasfogas, pöttyös, létrás egymásba forgatható apró mintázat.
2.) Festékes szőnyeg:
Az elnevezés arra utal, hogy növényi festékekkel festették. Láncfonal és vetülékfonal rendszeréből áll. A vetülék eltakarja a láncot. Két színoldalas. Az aggatott soros festékes a technikára utal. Vagyis, hogy egy sorba több szálat aggatunk a mintának megfelelően. A régi festékeseket sorosan szőtték, vagyis a babákat egy irányba szőtték és egy közös láncon fordult. Így oda dupla szál kerül.
Mi szembekezdéssel szövünk így mikor lépünk a mintával nem kerül a bevetés egy sorba. A szálakat 2 láncfonal között akasztjuk össze.
Ezt a technikát szőhetjük még likatosan is. Mivel a festékes lehet csíkos is egy adott láncsűrűségtől (kb. 25-től 30-ig) nevezzük festékesnek.
A magyar népművészetben a kilim technikájú szőnyeg terjedt el. A keleti népeknél ezt batyukötésre használják. Ott a legrangosabb szőnyegek
csomózott illetve szumák technikával készültek.
III. Szalad típusú szerkezet:
Láncfonal dominál, vetülék fonal nem látszik. A vetüléket sűrűn kell bele szőni, Hogy ne legyen lánclebegés.
- Mintát létrehozhatunk 2 nyüsttel, 4 nyüsttel, sok színnel, csíkokkal, fogazással. Pl.: férfi bernyécek.
- Kártyával is szőhetünk szalagot. A kártya forgatásával jön létre a szádnyílás. A kártyákat forgathatjuk egyszerre az óra járásával egy irányba és
ellentétesen. De szét is vehetjük és más-más ritmusban forgatva, bonyolult ,,kosszarvas'' mintát hozhatunk létre.
- A láncfonal felszedésével és lebegésével mintázhatunk. Pl.: női bernyécek. Egész felület is lehet szedve sátor szalag. Ezek a szalagok egy színoldalasak.
- A sátorszalagokon gyakran gazdag szövési technikát használunk. Pl.: csomózással díszített, szálbehúzással díszített, Szedettes díszített lánc és vetülék mellett egy díszítő szállal.
PAMUT:
Vászonszövés, mintás szövésmódok:
1.) Mintázás színes lánccal és vetülékkel:
- Ha a fehér vagy nyers fonalak közé előre megtervezet ritmus szerint színes láncfonalakat vetünk fel és egyszínű vetülékkel szövünk, akkor hosszcsíkos szövetet hozhatunk létre. Ha a színes felvetést a láncfonalak színeinek ritmusában szőjük, akkor kockás szövetet kapunk. Ez volt a legnépszerűbb módja a díszítésnek.
- A rozmaring igen kedvelt és gyakori díszítő eleme a vászonszöteseknek.
Szövött rozmaring: a sávolykötés irányváltoztatásával szőhető le. Először balról jobbra haladva sávolykötéssel szövünk a rozmaring közepéig, majd visszafordolunk és irányt váltva jobbról balra haladunk.
Csavart rozmaring: két egymástól eltérő színű vastagabb fonal összesodrásából mintázó fonalat csavarunk, és ezt oda vissza sorban,váltott szádnyílásba vetik be.
2.) Takácsmintás:
Ez a takács hagyományra utal. Kotta alapján készül a nyüstbefűzés, minta szerint a lábítás ismétlődö folyamat. Dekoratív, erős szövet 3 fonalrendszeres szövet, lánc, vetülék és mintázó fonal alkotja. Alánc és vetülék adja a vászonkötést, a mintázó fonal pedig a mintát. A mintázó fonal mindig vastagabb a vetüléknél és kisebb sodratszámú a fonal. Cérna lánc 10 cm-ben 60 láncfonal van.
A négynyüstös sávolyos, barackmagos, fenyőágas takácsminták - cifrahímesek. Gyakran egy ötödik nyüstöt is raknak (koloncot) még gazdagabb mintát tudtak szőni.
3.) Szedettes:
A szedettes technikával díszített vásznak a magyar népművészet valamennyi táji csoportjában ismertek, mégis sajátos eltérést mutatnak mintázatuk motívumainak változatos léptéke, színhagyománya, ritmusa, szerkezete miatt. A szedettesek alapszövete általában erős, fehérített vagy nyers vászon, amelyen a mintát vastagabb, többágú rendszerint színes pamutfonalból készítik. A mintasorokat pálcára ún. félnyüstökre szedik fel, hogy a láncfonalak kiemeléséhez kellő mozgást biztosítanak. A mintasorok között vászonszövéssel erősítik meg a szövetet. A mintázatott a színes fonal lebegése adja. Ha a minta szimmetrikus, csak a feléig kell felszedniük a mintát, és onnan visszafordulnak. A szedettes leggyakoribb motívumai: oszlop, fésű, csillag, rozmaringág, virág, levél, madarak. Így egész mintacsoportokat szednek fel, és ezeket váltakozó ritmusban, a kompozíció gazdagítására variálták előre megtervezet rend szerint. A szádnyílást a soron következő pálca kiemelésével, deszkázással mesterségfokon külön nyüstrendszerrel biztosították. Ez a szövésmód nagy jártasságot, szakértelmet kiván.
4.) Domborszövés:
Göbös, bogas: Az ilyen mintázás esetén az alapszövet vászonkötésű és a szövet felületén kidomborodó hurokminták láthatok. A minta rendszerint tömör, geometrikus elemekből áll, és lehet az alapszínnel azonos vagy attól eltérő színű. A mintavetüléket sokágu hímzőfonalból pálcára vagy kötőtűre szedik, majd az alapvetülékkel, vászonkötéssel erősebben leszövik. A tű kihúzása után maradt hurkok kidomborodnak, és dekoratív mintázatot adnak akkor is, ha színben nem térnek el az alapvászon színétől. A mintát négyzethálos papíron előre ki kell számolni, amely egyben műhelyrajznak is megfelel.
5.) Szálbehúzás:
Ez a szövet 3 fonalrendszeres láncból, vetülékből, és mintázó fonálból áll össze. Az alapszövet ennél is a vászonkötés. Az alapszínbe színes fonallal mintát szőhetünk úgy, hogy valamennyi mintaegységet külön babáról szövünk. A mintázó fonal csak a minta széléig fut, majd onnan visszafordul. Közöttük találjuk a leszövéshez használt alapszínt, amivel vásznat szövünk. Mintázhatunk az alapszín tübb szálát összefogva vagy színes szállal, esetleg vékony gyapjúfonallal is. Amikor a mintát befejezzük, a mintázó vetüléket elvágjuk, és az alapvetülékkel, vászonkötéssel a mintát leszőjük. A mintasorokat esetleg színes sávokkal is elválaszthatjuk egymástól.
6.) Csipkeszövés, azsur:
Előre megszerkesztetett geometrikus rajzú minta alapján a láncfonalak és lánccsoportok szálszorításával áttört hatást hozunk létre a pamutszövetben.
A csipkeszövettet nem szokták színes fonalból szőni, mert az áttört mintázat önmagában is igen díszes, felesleges lenne ezt a dekoratív hatást színezéssel fokozni.
7.) Vászonkilim:
A mintásan szőtt pamutszövetek csoportjába tartozik. Az alapszövetbe melyet rendszerint fehér fonallal vászonkötéssel szövünk, élénk színű mintázó vetülékkel szőjük a geometrikus motívumokat, melyeket előre pontosan megtervezzük, négyzethálos papíron ábrázolunk. Eről olvassuk le szövés közben a mintát. A mintázóvetüléket annyi babáról szőjük soronként, ahány színű minta következik egymás után. A szomszédos színeket nem kapcsoljuk egymáshoz, hanem minden színnel visszafordulunk, így az egymást követő színek között rések keletkeznek. A képezhető rés nagysága határt szab a színes felületek mértékén is. A színes mintákat sormintaként helyezzük el, és a mintasorok előtt és után az alapszín segítségével elvállasztó sorokat szövünk. A mintázást bordürként szokták alkalmazni hosszúkendőkön. A kilim mintákat szimmetrikus vagy tükörképes soronként komponáljuk, mert így érvényesülnek a legjobban.